A táplálékjutalmakat pozitív megerősítőként használjuk, azonban a madarak ugyanúgy élvezik ezeket a kedvenc pelleteket, gyümölcsöket és diófélékkel ízesített, mézes rágórudakat, mint ahogy mi élvezzük a hatásukat, azaz a papagáj megfelelően alakuló viselkedését, szokásait. Mi emberek finom csokoládéval vagy drága borokkal kényeztetjük magunkat. Ezek a madarak számára a kemény munkáért járó jutalomfalatokat jelentenek, és ugyanazt az üzenetet közvetítik, mintha péntek este feltennénk a lábunkat a kanapéra, kezünkben a választott italunkkal.
A jelenség mögött álló pszihológia emberre és állatra egyaránt vonatkozik. A jutalmak időzítése a kemény munkát követő időszakokra vagy egy választott viselkedés után ugyanis maga a pozitív megerősítéses tréning. Anélkül, hogy tudnánk róla, mi emberek is mindannyian ezekkel a módszerekkel képezzük-jutalmazzuk magunkat. Maga a felfedezés tehát egyáltalán nem új keletű, de a díszmadarak kiképzésére a mézzelsült, rudas jutalomfalat alkalmazása még mindig viszonylag új módszernek számít. Ahogy a népszerűségük növekszik, úgy terjednek egyre szélesebb körben ezek a módszerek, és azt kell mondjam, hogy ez egy kívánatos jelenség.
Mi emberek szintén úgy kondicionáljuk magunkat, hogy alig várjuk, hogy hazaérjünk a munkából, és ehhez képest a madaraknak vissza kell menniük a ketrecekbe vagy az utazóládákba. Mivel a papagáj esetében meglehetősen okos állatokról beszélünk, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy könnyen felfogják: ha valamit a megfelelő módon csinálnak, akkor azt jutalmazás követi. Ez lehet beszéd, vállra ülés, kézre röppenés, a sor szinte végtelen. A lényeg, hogy amelyik papagáj egyszer megértette a sült papagájeledeles jutalomfalattal történő képzés lényegét, az onnantól kezdve szinte bármire megtaníthatóvá válik.
